Múlt héten annak a bátor kis méhecskének a történetét jógáztuk el, aki félelmet nem ismerve indult el virágport gyűjteni, hogy feltöltse a kifogyóban lévő mézkészletet. Útja során átkelt a veszélyes üveghegyen, az ijesztően károgó varjak vidékén és a mérges pókok tanyáján, s ezzel nem csak a kaptárt mentette meg a pusztulástól, de a saját félelmeit is legyőzte! Sőt, elnyerte a méhkirálynő szerelmét és méhkirály lett belőle! 😍🐝

A mese végéhez közeledve mondtam a gyerekeknek, hogy lassan ideje nekünk is indulni haza. Ekkor az egyik kisfiú felkiáltott:

“Nem maradunk az esküvőre?”

Megbeszéltük, hogy nem most tartják az esküvőt (hiszen még Jógaországban sem zajlanak ilyen gyorsan az események), és azt is megígértem nekik, hogy ha sor kerül rá, akkor visszajövünk!

Úgyhogy ma esküvőre vagyunk hivatalosak, lesz tortasütés, menyasszonyi ruha készítés és persze bonyodalom is bőven! Én már látom, hogy a tolvaj szarka a csillogó gyűrűkre feni a fogát. Még szerencse, hogy ott lesznek a kisjógik, akik mindig segítenek, ha baj van!

——
UPDATE!
Ezt az emeletes mézes tortát sütöttük a méhkirály és a méhkirálynő esküvőjére. Csudafinom lett!